Táncolj Ildi!

Tegnap Saint Louisból mentünk Tambacoundába. Nem ígérkezett nehéz szakasznak, csak hosszúnak. 510 km még 100-as átlaggal is 5+ óra, de itt arról álmodni sem lehet.

Végül tényleg nem volt nehéz, egy-egy szakasz volt, ahol már zavaró volt a sok kátyú, illetve útépítés miatt kellett a párhuzamos, ad hoc módon kialakított földúton haladni 10-20 km-en keresztül. Emellett, a településeken is nagyon lassan tudtunk csak áthaladni; a kis falvakban rengeteg a fekvőrendőr, a nagyobb városokban pedig a borzalmas közlekedés miatt.

Az idő azért kellett, nagyjából 10 órát voltunk úton. A lényeg, hogy ezt a szakaszt is teljesítettük és közelítünk az 1000 km-es határhoz. Már ami a hátralévő távot illeti. A hosszú út után, amikor már letáboroztunk és azt gondoltuk, hogy vége a szakasznak, közölték, hogy változás miatt át kell mennünk egy másik szállásra. Úgyhogy sátrak, asztal, székek vissza a kocsiba mi pedig költöztünk át a helyi reptér mellé.

Szó se róla, a helyiek kitettek magukért. Falunapi hangulattal várták minket, helyi zenészek, táncosok, kirakodóvásár, étel-ital. Persze minden túlárazva, úgyhogy minden tranzakciót megelőzött egy közjáték az alkudozással.

És ha ez nem lett volna elég egy napra, ma már Guineában alszunk, így még egy Covid teszt is várt ránk, újra negatív eredménnyel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyszer véget ér

Piknik a parkolóban