Élvezd

Elérkeztünk az utolsó előtti szakaszhoz is, de nem akármilyen előzményekkel!

Furcsa is volt, mert mára csak 72 km volt a táv, végig autópályán, vagy azzal egyenértékű úton. Aggódtunk is, hogy nem lesz semmi izgalom, nem lett igazunk. A helyi szervezők tényleg kitettek magukért, SIM kártya, egy ingyen étkezés és a lajtos kocsiból való zuhanyzási lehetőséget legutóbb ki is felejtettem, pedig életmentő volt. Mint ahogy a minket kísérő orvosi csapat is az volt. Két külföldi Bamakos hozzájutott valamilyen helyi kábítószerhez, nem lett jó vége. Dupla infúzió, melegen tartó fólia, de még ezek után is eléggé ki voltak ütve, a pontos utóéletet egyelőre nem is tudjuk, remélem jobban vanna már.

Történtek ennél durvább dolgok is. Ahogy sötétedett, úgy lettek a helyiek egy pofátlanabbak és erőszakosabbak. Először csak próbáltak ránk tukmálni minden féle földi jót, aztán jött a kéregetés, utána meg a lookodás. Rengeteg dolog cserélt gazdát konszenzus nélkül; adománynak szánt laptop, telefon, útlevél, hogy csak az értékesebb dolgokat említsem. Szerencsére mi kellően résen voltunk és óvatosak. Amikor már 3 óra körül kezdtek elfajulni a dolgok és a helyi erők üldözőbe vették az egyik feltételezett rabló bandát, azok a sátraink mellett fogták menekülőre, így érték el legkönnyebben a védelmet nyújtó bozótost. A rendfenntartók egy darabig üldözték őket, aztán jobbnak látták, ha utánuk lőnek a náluk lévő fegyverekkel. Ekkor nem voltunk benne biztosak, hogy valóban azon a helyen vagyunk, ahol lennünk kell.  Ment is a tanakodás, hogy induljunk-e tovább, de jobbnak láttuk nem nekivágni az éjszakának. Hogy oldjam a feszültséget, azt mondtam, fekve kisebb eséllyel találnak el minket, úgyhogy megyek aludni. A csapat nagyrésze így is tett.

Reggel aztán gyors pakolás és még gyorsabb indulás volt a műsor, nem csak az este történtek miatt, hanem, mert várt ránk Bureah Beach. Egy meseszép óceánpart. Nagyjából egy óra alatt értünk ide, így a nap részét a fürdés és pihenés tette ki. Most már csak élvezni kell a Bamakót, kemény napok vannak a hátunk mögött.

Holnap az utolsó, 55 km-es szakasz van csak, és megérkezünk Freetownba, a célunkhoz. Az a terv, hogy konvojba teszi meg a távot a teljes mezőny. Biztosan látványos lesz. Reméljük, egy kevésbé eseménydús éjszaka lesz akkor mögöttünk.