Final countdown

Elérkeztünk a dobogóhoz, az utolsó három szakasz következik.

Reggel még fürödtünk egyet a vízesésben, és körbejártuk a környéket világosban is. Megérte.

Ma ismét egy 300 km-es szakasz várt ránk, így sok jóra nem számítottunk a korábbi napok tapasztalata alapján. Ráadásul, át kellett jutni Sierra Leonéba is. Sajnos, az előzetes várakozásoknak megfelelően indult az út; zötykölődés, kátyúzás, várakozás, kerülgetés. Aztán 20-30 km után egyszer csak megérkezett a jó út és kis megszakításoktól eltekintve, maradt is. Sierra Leonéban például csak jó úttal találkoztunk.

De addig még át kellett jutnunk a határon is. Az előzetes információk alapján ez nem kellett volna, hogy gondot okozzon. Ez valóban így volt, és 30 perc sorban állás és várakozás után már a célországunkban indultunk újra útnak.

A táj minimálisan változott, a pálmafák a leginkább szembetűnő új elemek az út mentén. Ezen kívül viszont olyanban volt részünk, amire álmunkban sem számítottunk, nemhogy akkor, amikor a különböző lehetőségeket vettük számba a tervezgetés során. Esett az eső, sőt szakadt, alig tudtunk haladni az úton. Tényleg igazán meglepő volt, és egy kicsit aggasztó is. A hátralévő szakaszokon ugyanis már mind vadkemping a hivatalos szállás, így kevéssé vagyunk védve az esőtől. Viszont, ahogy jött az eső, úgy el is ment. Útközben néha már újra sütött a nap, tovább növelve a párataltalmat, már ha lehet még tovább növelni.

Így érkeztünk meg a táborba, ahol a helyiek igazán kitettek magukért; ingyen adag ebédet/vacsorát biztosítottak, de ami még ennél is életmentőbb 2002-ben: ingyen SIM kártyát, 2 GB nettel. Na, azért vannak fontos dolgok.

A mai nappal nagyjából le is tudtuk a Bamako érdemi részét, kettő 100 km alatti etap van már csak hátra. Aki eddig eljutott, már csak egy dolga van, élvezni a még hátralévő időt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyszer véget ér

Az utolsó szakaszhoz érkeztünk. 55 km Freetownba konvojban, rendőri felvezetéssel. A változatosság kedvéért megint nem aludtunk jól, de most nem volt semmi különleges, csak a sátrunktól 10 méterre bömbölő hangfalak. 2 körül azért már halkult a zene, szóval maradt nagyjából 3 óra, amíg az ébredő zajok elindultak. Addig meg maradt az óceán hangja, de azt azért el lehet viselni. Az eredetihez képest (nem meglepő módon) kis késéssel indultunk útnak. Végül 60 km-n keresztül haladt a konvoj, hogy 2 óra autózás után áthaladjunk a célvonalon. Teljesítettük a 2002-es Budapest - Bamako-t! Most ebédelünk egyet, aztán autó eladás, este pedig záró buli és eredményhirdetés.
További információk

Táncolj Ildi!

Tegnap Saint Louisból mentünk Tambacoundába. Nem ígérkezett nehéz szakasznak, csak hosszúnak. 510 km még 100-as átlaggal is 5+ óra, de itt arról álmodni sem lehet. Végül tényleg nem volt nehéz, egy-egy szakasz volt, ahol már zavaró volt a sok kátyú, illetve útépítés miatt kellett a párhuzamos, ad hoc módon kialakított földúton haladni 10-20 km-en keresztül. Emellett, a településeken is nagyon lassan tudtunk csak áthaladni; a kis falvakban rengeteg a fekvőrendőr, a nagyobb városokban pedig a borzalmas közlekedés miatt. Az idő azért kellett, nagyjából 10 órát voltunk úton. A lényeg, hogy ezt a szakaszt is teljesítettük és közelítünk az 1000 km-es határhoz. Már ami a hátralévő távot illeti. A hosszú út után, amikor már letáboroztunk és azt gondoltuk, hogy vége a szakasznak, közölték, hogy változás miatt át kell mennünk egy másik szállásra. Úgyhogy sátrak, asztal, székek vissza a kocsiba mi pedig költöztünk át a helyi reptér mellé. Szó se róla, a helyiek kitettek magukért. Falunapi hangula
További információk

Piknik a parkolóban

  2022.10.22. 11:02. Genova, kikötő 28 órája ébren, de egyre kevésbé éberen. Hajnalban érkeztünk Genovába, 15 órával és 1100 km-rel a budapesti rajtot követően. Az út közepe viszonylag eseménytelenül telt. Az elején rögtön túlestünk az első műszaki meghibásodáson - már a közvetítésben is látszódott, hogy a bal első fényszórónk nem működött. Szerencsére több időbe telt előtúrni a tartalék H4-t, mint maga a csere. Azért jól jött a Jazzes tapasztalat. Aki cserélt már azon izzót, tudja miről beszélek, aki nem, keressen rá, esetleg próbálja ki, nőgyógyászok előnyben. Sajnos az út végét nem úsztuk meg ennyivel; 30 km szerpentin, szakadó esőben. Éjjel. Parádés, de azért eltekintettünk volna tőle.  De a lényeg, hogy megérkeztünk. Beálltunk egy sorba és csak reménykedtünk, hogy a megfelelőbe. Nagyjából jól döntöttünk; a sor jó volt, csak jegy nélkül félidőben visszafrodítottak.  Sebaj, kivártuk amíg kinyit a jegyiroda. Másodszorra pedig már eljutottunk a labirintus végére (vagy éppen elejére?).
További információk