Egyszer véget ér

Az utolsó szakaszhoz érkeztünk. 55 km Freetownba konvojban, rendőri felvezetéssel.

A változatosság kedvéért megint nem aludtunk jól, de most nem volt semmi különleges, csak a sátrunktól 10 méterre bömbölő hangfalak. 2 körül azért már halkult a zene, szóval maradt nagyjából 3 óra, amíg az ébredő zajok elindultak. Addig meg maradt az óceán hangja, de azt azért el lehet viselni.

Az eredetihez képest (nem meglepő módon) kis késéssel indultunk útnak. Végül 60 km-n keresztül haladt a konvoj, hogy 2 óra autózás után áthaladjunk a célvonalon. Teljesítettük a 2002-es Budapest - Bamako-t!

Most ebédelünk egyet, aztán autó eladás, este pedig záró buli és eredményhirdetés.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Táncolj Ildi!

Tegnap Saint Louisból mentünk Tambacoundába. Nem ígérkezett nehéz szakasznak, csak hosszúnak. 510 km még 100-as átlaggal is 5+ óra, de itt arról álmodni sem lehet. Végül tényleg nem volt nehéz, egy-egy szakasz volt, ahol már zavaró volt a sok kátyú, illetve útépítés miatt kellett a párhuzamos, ad hoc módon kialakított földúton haladni 10-20 km-en keresztül. Emellett, a településeken is nagyon lassan tudtunk csak áthaladni; a kis falvakban rengeteg a fekvőrendőr, a nagyobb városokban pedig a borzalmas közlekedés miatt. Az idő azért kellett, nagyjából 10 órát voltunk úton. A lényeg, hogy ezt a szakaszt is teljesítettük és közelítünk az 1000 km-es határhoz. Már ami a hátralévő távot illeti. A hosszú út után, amikor már letáboroztunk és azt gondoltuk, hogy vége a szakasznak, közölték, hogy változás miatt át kell mennünk egy másik szállásra. Úgyhogy sátrak, asztal, székek vissza a kocsiba mi pedig költöztünk át a helyi reptér mellé. Szó se róla, a helyiek kitettek magukért. Falunapi hangula
További információk

Piknik a parkolóban

  2022.10.22. 11:02. Genova, kikötő 28 órája ébren, de egyre kevésbé éberen. Hajnalban érkeztünk Genovába, 15 órával és 1100 km-rel a budapesti rajtot követően. Az út közepe viszonylag eseménytelenül telt. Az elején rögtön túlestünk az első műszaki meghibásodáson - már a közvetítésben is látszódott, hogy a bal első fényszórónk nem működött. Szerencsére több időbe telt előtúrni a tartalék H4-t, mint maga a csere. Azért jól jött a Jazzes tapasztalat. Aki cserélt már azon izzót, tudja miről beszélek, aki nem, keressen rá, esetleg próbálja ki, nőgyógyászok előnyben. Sajnos az út végét nem úsztuk meg ennyivel; 30 km szerpentin, szakadó esőben. Éjjel. Parádés, de azért eltekintettünk volna tőle.  De a lényeg, hogy megérkeztünk. Beálltunk egy sorba és csak reménykedtünk, hogy a megfelelőbe. Nagyjából jól döntöttünk; a sor jó volt, csak jegy nélkül félidőben visszafrodítottak.  Sebaj, kivártuk amíg kinyit a jegyiroda. Másodszorra pedig már eljutottunk a labirintus végére (vagy éppen elejére?).
További információk