Ajándék

Nagy izgalommal/várakozással futottunk neki a mai napnak (is), meg persze tartottunk is, az előttünk lévő szakasztól a korábban írtak alapján.

Na, ebből semmi nem valósult meg. Egy-két rosszabb 100-200 m-s szakasztól eltekintve teljesen gondtalan utunk volt. Útközben azért láttunk érdekes dolgokat, szóval nem volt hiábavaló az autózás. Többször állatok keresztezték az aszfaltot, a legjobb, amikor egy egész teve csorda tette ezt. Persze minden képrögzítőt azonnal működésbe hoztunk. Néhányszor félre is álltunk és úgy csodáltuk a vonulást. Máskor pedig kisebb -nagyobb településen haladtunk át, ahol a helyiek az út szélén állva csodálkoztak ránk, mi pedig rájuk.

Ezen kívül a sok rendőri ellenőrzés említésre méltó még. Nagyjából hasonló mennyiségében volt benne részünk, mint Marokkóban, csak itt minden alkalommal külön megállítottak, elkérték az iratokat és még kis ajándékra ('petit cadeau') is igényt tartottak. Igen, a hivatalos szerveknek kellett ajándékokat adnunk. Gondoloztunk, de végül nem mertünk egyszer sem nemet mondani. Nagy dolgokra azért nem kell gondolni, tollakat, nyakba akasztós kulcstartót adtunk át. Jövőre meg kéne hívni őket a HVG Állásbörzére, biztos azt gondolnák, hogy a paradicsomba kerültek.

A lényeg, hogy az utunk sokkal gördülékenyebben ment, mint ahogy azt először gondoltuk. Így időben érkeztünk a fővárosba. A hivatalos szállás az Óceán parton van, így adta magát, hogy a 40°C-s hőséget egy kis fürdéssel enyhítsük. Így azért ki lehetett bírni. Egészen kb. 30 percig, amikor a frissítő fürödő emléke is már túl távolinak tűnt. Remélem, otthon azért nincs ekkora kánikula.

Holnap egy újabb szakasz vár ránk egy újabb határátkeléssel. Ez utóbbi egy új Covid tesztet (nagy meglepetésre negatív eredménnyel) és jó eséllyel ismét hosszú várakozást jelent. Ennek fényében korai indulással tervezünk, aztán meglátjuk, mikorra érkezünk Szenegálba.